Lábjegyzet egy vaskereszthez

A vaskereszt téma – ahogyan már a németes gyűjtői területen megszokhattuk – mindig mélyebb, mint elsőre gondolnánk. Túl egyszerű lenne azt gondolni, hogy a 2. világháború kitörésével újraalapított vaskereszt egyszerűen a korábban ismert módszerrel készült végig a háborús időszakban.

1. kép - Walther von Reichenau egy Vaskereszt II. osztály adományozás során

Aki megtisztelt és elolvasta a korábbi vaskeresztes cikkem, egy korai, jelöletlen Steinhauer & Lück II. osztályú vaskereszt nyomán magyarázatot kerestünk arra, miért a sok hasonló Steinhauer & Lück alkatrész. Nos kiderült hogy utasítás alapján ennek a gyártónak a keresztjét kellett gyártani, és bizony elláthatta verőtövekkel a többi gyártót. Többé-kevésbé ez meg is valósult.

A háború teljes gőzzel tombolt, és a harcban kitűnt katonákat el kellett látni vaskeresztekkel. Egyre több kellett. A vaskereszt termelésbe új gyártók, gyártói csoportok kapcsolódtak be. A korábbi cikkben írtam a gyártók számának exponenciális növekedéséről.

1938. szeptember 29-én Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország és persze Németország aláírta a Müncheni Egyezményt. Ebben lényegében odadobták Csehszlovákiát a németeknek, hátha nem lesz gond utána velük. 1938 október 1-én a német csapatok bevonultak a nekik adott Szudéta-vidékre, de emellett kompenzáció nélküli annexiót is elkövettek, ekkor került hozzájuk Reichenbergtől délkeletre az úgynevezett gablonzi sáv. Nekünk ez lesz érdekes, az értékes iparterülettel később fontos iparosok, ismert jelvénykészítők kerültek be a birodalmi termelésbe.

Aki keresné Gablonzot, ma Jablonecz néven találja a térképen. Itt jött létre több gyártói közösség. Az egyik ArbeitsGemeinschaft Metal und Kunstoff azaz, az AGMuK, amelyre sokan azt hitték korábban hogy egy gyártó. Ebben volt Adolf Scholze, Eduard Görlach u Söhne, Franz Klamt, Josef Rücker & Sohn, Julius Pietsch, R. A. Karneth, Rudolf Bergs.

2. kép - Rudolf Bergs gablonzi székhelyű cégének papírcsomagolásán látható jelölése

Ehhez hasonló például az Arbeitsgemeinschaft Kukan. Ezt Rudolf Geisler alapította, Kukan ma Jablonecz része, akkor Gablonz külső területe volt még csak.

Itt, Gablonzban működött a fotókon látható kereszt gyártója, Walter & Henlein cég. Az adatok alapján úgy tűnik, önálló, vaskeresztet gyártó cégnek könyvelhetjük el. Mint Kancellária Lieferant számmal rendelkező beszállító, dolgoztathatott másokkal is. Ezt igazolhatja a tételes lista, hogy a Kukan mennyiért csinál neki kereszteket. Nézzétek. 

3. kép - A Geischler-féle Kukan cégcsoport árlistája vaskereszt készítésről a Walter & Henlein cég felé

Hozzá kell tenni, hogy a gablonzi gyártói közösségek ma is fejtörést okoznak a gyűjtőknek. Dokumentumok híján inkább tippelni lehet hol készült egy-egy darab. Példának mondhatnám a gömbzsanéros harci jelvényeket, ha nincs gyártójel, vagy jellegzetes megmunkálási nyom, annyit mondhatunk, hogy gablonzi készítmény.

4. kép - Utólagosan, a háború után, értéknövelő céllal jelölt a Légierő Légvédelmi Tüzér jelvénye. Jellegzetes gablonzi kötődésű gömbzsanéros darab. (Korábbi cikkünkben már foglalkozunk vele: https://www.miskolcmilitaria.hu/cikkek-erdekessegek/a-legiero-legvedelmi-tuzer-jelvenye-flak-kampfabziehen-87)

De nézzük a gablonzi II. osztályú vaskeresztek történetét. A kancellária nyomta a megrendeléseket, napi átlag 2000 darabos termelést kellett tartani II. osztályú vaskeresztből, nem lehetett pepecselni. További gond volt, hogy erről a területről is a háború előrehaladtával a frontra kerültek emberek. Ezek egy része értékes munkaerő volt, jelvénykészítők. A helyettük kapott tapasztalatlan munkaerő gondot okozott.

5. kép - Walter & Henlein gyártmányú, II. osztályú kereszt

A gablonzi AGMuK csoport már 1942-ben előállt egy ötlettel a gyártás elősegítésére. Álláspontjuk szerint a korábbi, sok kézi munkaórát igénylő, anyagigényes gyártáson finomítani kellett. Az ötletet a Kancellárián elfogadták, sőt publikálásra is került a gyártással foglalkozó – korábban általam már hivatkozott – Spaten und Schwerten nevű szakmai lapban. Nem ez volt az egyetlen háborús gyártási újítás. Gondoljunk csak a kézi munkaóra igényes MG-34 fegyverekre, és azt váltó, már sajtolással előállított házzal rendelkező MG-42-re. De ugyanez igaz a P08 után a P38 pisztolyokra is.

6. kép - Korabeli szaklapban megjelent cikk részlete

A szakmai körökben gablonzi gyártási metódusnak nevezett eljárás csak részben tér el a korábbitól. Az egyik fontos szempont volt az anyagtakarékosság. Az AGMuK szakemberei állították hogy 40 százalék munka megtakarítással lehet keresztet csinálni, ebből így napi 1000 darab biztosan kijön. A vaskereszt keretét, már nem lemez táblákból metszették, hanem 4,5 mm-es neusilber huzalból préselték nagy nyomással. A szakmai folyóirat képein látjátok a huzalkeretet nyomás elött. Ráadásul ezt használták a karika és karika tartó kialakításához. A lényegében előkészített vasmagot a keretek rápréselésével rögzítették, az biztos hogy ebből a szériából nemigen találni lötyögő vasmagosat. Az eljárással nem kellett lágyforrasztásos rögzítés. Nem kellett kézi polírozás a keretnek, nem kellett forrasz anyag leszedése mint a hagyományos készítésnél, egy kis utómunka csupán. A mellékelt cikk részletes leírást ad a mélyebb érdeklődőknek.

7. kép - Korabeli szaklapban megjelent cikk részlete

Elsőre minden kereszt egyforma. Szemből a befoglaló méretek valóban, hiszen standard formáról beszélünk. Ha azonban éléről nézzük a korai hagyományos gyártású, és a gablonzi keresztet, már látszik a különbség. A gablonzi módszerrel készített darab láthatóan vékonyabb keretes, az egész kereszt láthatóan laposabb, monokromatikusabb kivitelű. Általában ezeknél látható a bordázaton belül az utólagos vasmag felületkezelés felkenődése. Nekem a keret bordázata is eltérő, oldalról nézve inkább rece a tetején a hagyományos módszerrel készültek mélyebb kidolgozásával ellentétben. Ha az él kidolgozását nézitek, a hagyományosnál látható a ragasztás eldolgozása, hol vékonyabb, hol vastagabb, a ragasztócsík a peremek illesztésénél. A gablonzinál szinte nem is látható az illesztés olyat “odaver” a prés.

8. kép - Gablonzi keret üresen préselés előtti állapotban

Hozzá kell tenni, nincs pontos adat arra ki kezdett el "gablonziasan" keresztet nyomni, ki maradt a régi módszernél. A többség talán inkább klasszikusan adta elő.

9. kép - Gyártási folyamat 

Érdekesség, hogy a Wächtler & Lange esetében találhattok korai hasas és vékony kereteset is. Felmerült bennem, hogy talán átvette a módszert, de hát Mittweida elég messze van. Mit ad, a gablonzi Adolf Scholze könyvelésében komoly tételként szerepel a W&L. Ennyit a területiségről. Kinek a pap kinek a papné, nekem ezek a keresztek is tetszenek. Inkább újabb érdekesség a háború forgatagából.

10. kép - A Walter & Henlein által hátrahagyott gyári szemét, hulladék, selejt, vagy befejezetlen árú. Napjaink kutatóinak leletanyaga.

 

A cikket írta: Madár János