Cikkek érdekességek
Egy olyan elismerés rövid történetével ismerkedhetünk meg az alábbi cikkben, amelynek a háború végéig nem alapították meg magasabb, számozott fokozatát hiába többek már lényegesen túl voltak az alap követelményeken. Következzen hát a Gyalogsági Rohamjelvény (Infanterie-Sturmabzeichen) történetének kronologikus bemutatása.
1. Kép - A Gyalogsági Rohamjelvény viselése egyenruhán. Jól megfigyelhető, hogy helyzetéből és jellegéből adódóan nagy eséllyel sérülhetett, így ennek okán számos korabeli javítással rendelkező darabbal is találkozhatunk. (Meg kell jegyezzük ennél a fotónál, hogy sokak által a sztálingrádi veszteségek hatására kialakult ellenálás szimbólumai közé sorolják a félig letört koszorúval megjelenő példányokat. Ezt minden esetre fenntartásokkal kell kezeljük.)
Korábban megkezdett, Madár János Barátom tollából származó cikkösszeállítás folytatása következik. Ez egy kicsit nagyobb hangvételű és terjedelmesebb anyag lesz, mint az előző, de mindenképpen megéri majd elolvasni, vagy, ha mást nem is végiglapozni és memorizálni a képanyagot.
A német második világháborús nemzetközi gyűjtemények képei között „szörfözve” megakadt a szemem több helyen felbukkanó kis piros perselyen. Biztosan többetek volt már úgy, hogy meglátott egy korabeli tárgyat, és bár nem feltétlenül a gyűjtemény alap profiljába illik, nagyon megtetszett. Nekem ilyen volt a bunkerlámpa (aki olvasta korábban írásom) és ilyen lett ez az adománygyűjtő persely.
Amikor „ráhajtottam” kiderült, hogy a top állapot nem is igen olcsó, és sok a netre felkerülés után mondhatni nem koppan, mert a téma gyűjtői lecsapnak egy-egy számukra hiányzó gyűjtőkörzet perselyére. Végül „magyarosan” beesett egy kicsit egérrágtább darab, de megvan.
Marcus Aureliusnak tulajdonított mondás útján („mi ez a dolog önmagában”) elindulva kiderült, hogy (szokás szerint ezen a gyűjtői területen) a gyűjthető tárgyak listája széles, és a téma is eléggé mély.
Gyakran találkozthatunk az RK monogrammal május 1, vagy pártjnapi jelvényeken, esetleg találkozhattunk már Klein professzor nevével leírásokban, de vajon ki is ő pontosan?
1. fotó - A Német Művészet Napja (korabeli képeslap)
A Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei - továbbiakban NSDAP)1919-es meglakulását követően elkezdte a saját beszerzési forrásait kialakítani különböző felszerelési tárgyak, kiegészítők tekintetében. Mivel a taglétszám folyamatosan emelkedett, az egységes megjelenés szabályozása okán 1928-ra már saját ellenőrző irodával rendelkezett, amely a müncheni Landstraße 210-es szám alatt volt megtalálható, de csak a Párt 1933-as hatalomrakerülését követően jutott nagyobb szerephez.
A Német Haditengerészettel foglalkozó sorozatunk következő állomásaként a Flotten-Kriegsabzeichen, azaz a Felszíni Flottajelvény bemutatása következik.
A téma némiképp egzotikusnak mondható, hiszen a tenger, mint hadszíntér a második világháborúban igen messze volt országunktól, de mégis jelentős események sorozata zajlott ott. A vízen keresztül utaztak a létfontosságú nyersanyagok, az ellátmány, az emberállomány és mindenféle hadianyag, amelyektől nagymértékben függött Nagy-Britannia és a Szovjetunió is. A tengerek, és általánosságban véve a vizek feletti uralom is elvi kérdés. Németország számára létfontosságú volt, hogy új nagyhatalomként korlátlan, mindent elsöprő uralma legyen, nemcsak háttérbe szorítva ezzel riválisait, hanem ezzel együtt az első világháborút lezáró, Németország számára megalázó békediktátumot is.
Bevezetés a Luftwaffe pántjaiba.
Több variánsból álló és viszonylag sok módosításon átesett kitüntetéscsalád, amely többnyire a gyűjtők perifériájára kerül egyéb harci jelvények mellett, pedig érdemes velük foglalkozni.
A „levegőben maradva” egy ugyancsak Légierőhöz köthető jelvény bemutatásával fogok foglalkozni.Következzen tehát a Repfedélzeti Géppuskakezelő Jelvény!
A Légierő (Luftwaffe) jelvényeinek bemutatását folytatva a Légierő Földharc Jelvénye (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe) következik.