Német M31 Kulacs Pohárral - Feldflasche 31 Und Trinkbecher

1931-ben mutatták be az M31-es típusú kulacsokat, amelyek formavilága az M1893 és M1907 kulacsokon alapult. Kezdetben minden kulacs alumíniumból készült, de a háború előrehaladtával a nyersanyaghiány fokozódott, így fokozatosan át kellett térni olcsóbb alapanyagok használatára a hadiiparban, így a kulacsokat egy idő után már vaslemezből készítették.

1940-ben az új hadszíntér Észak-Afrika új kihívások elé állította a németeket. Több felszerelési elemet módosítani kellett az új környezethez, kihívásokhoz. Az M31 kulacsok eredetileg barna tónusú huzatát világosabb, olivazöld tónusúra cserélték, a bőr szíjazatot felváltotta a vászon. A huzat kiváltására született meg 1941 végére (noha Heinrich Ritter cége az előállítást levédette 1940. március 15-én a gyártás mégis 1941-től indut meg) a trópusi kulacsok barna, kompozit bevonata (farost és gyanta keveréke), amely jobb tulajdonságokkal rendelkezett a meleg klimatikus viszonyok között. 

Érdekesség, hogy a terméket egyedüliként előállító és a szabadalmat birtokló Heinrich Ritter cég nem gyártott 1944-es kulacsokat, ezzel az évszámmal nem került még elő publikált példány. A gyártás 1944-es megszűnésére számos teória született, amelyek között a túltermelés, vagy a gyártóüzem bombázások okozta károsodása is felvetődött. Szintén érdekes tény, hogy a típusból keveset látunk az afrikai harctéren készült fotókon, illetve kétségbe vonható a kifejezetten trópusi hadszíntérre való gyártásuk, hiszen teszteken a posztóborítású kulacsok lényegesen jobban teljesítettek, mint kompozit bevonatos társaik.

Vigyázat! A cég 1953-ig bizonyosan birtokolta a jogokat a saját technológiájához, amelyet 1954-ben meg is újított. Számos kulaccsal találkozhatunk, amelyen Ritter logó van, de azok már háború utáni gyártmányok, amelyekhez esetenként még háborús szíjazatot szereltek.